Betlehem

Csillagfényes csöndes éjjel…



Betlehem

Betlehem

A betlehemes játékok és karácsonyi képeslapok szívmelengető világából vessünk most egy pillantást a kétezer évvel ezelőtti Betlehemi mezőre! Kik lehettek azok a pásztorok, akik először hódoltak az újszülött Messiásnak?

Mike Moore a Christian Witness to Israel igazgatójától nemrégiben a Budapest-Józsefvárosi Gyülekezet fiataljai hallottak erről a témáról egy előadást. Ez alkalommal egy olyan cikket osztunk meg az olvasókkal, amelyet a CWI Heraldban írt olvasói kérdésre válaszul.

Olyan kultúrában élünk, amely mind időben, mind térben messze áll attól, amelyben a Messiás megszületett, nem ismerjük már milyen volt az élet a bibliai időkben, ezért aztán nem esik nehezünkre kérdések nélkül befogadni a hagyományosan romantikába hajló elképzeléseket, amelyek kialakultak a Messiás születése körüli eseményekről és az Evangéliumi beszámolókban megjelenő személyekről. Ismeretek hiányában kiszolgáltatottak vagyunk különféle alternatív és bizarr elméletek számára is. Például egy hagyományos keresztyén felekezet által kiadott folyóiratban néhány évvel ezelőtt az egyik cikk írója azt állította, hogy olyan palesztin keresztyénekkel találkozott Betlehemben, akik azoknak a pásztoroknak a leszármazottai, akiknek az angyalok megjelentek!

Pásztorok, pásztorok…”

Habár Izráel nagyjai közül többen – köztük Jákob, Mózes, Dávid és Ámós próféta – pásztorok voltak, a rabbinikus törvények fontos gyűjteményei, a Misna és a Talmud a pásztorkodást megvetett foglalkozásnak tekinti. A Misna „Kidusin” traktátusa szerint „Senki ne tanítsa fiát öszvérhajcsárnak, tevehajcsárnak, borbélynak, tengerésznek, pásztornak, vagy árusnak, mert az ő mesterségük a rablók mestersége.”

Mivel a legtöbb pásztor csupán béres volt, a nyáj, amelyet terelt, nem volt a saját tulajdona, ezért nem jelentett gondot számukra gyapjút, tejet, állatot ellopni, és a hiányt ráfogni banditákra. Ezért aztán a „Baba Kamma” traktátus tiltja a gyapjú, tej, vagy állat vásárlását pásztoroktól. A Zsoltárok 23:2 egyik zsidó magyarázata ezt mondja: „Nincs megvetettebb foglalkozás, mint a pásztoroké.”

Az Újszövetség tudós Joachim Jeremias úgy írja le a bibliai pásztorok életét, mint amely független, felelősségteljes és – tekintettel a vadállatok és rablók fenyegetésére – veszélyes. Habár volt olyan tulajdonos, aki maga vigyázott nyájaira, a munkát legtöbbször inkább fizetett pásztorok végezték, akik gyakran nem szolgálták meg a beléjük vetett bizalmat, ahogyan erre Jézus is utal a János 10:12-13-ban. A pásztorok ezen kívül nem tehettek mást, mint hogy juhtrágyában lépkedtek, és elhullott állatokat érintettek meg, amely a Mózes 3. könyve szerint rituálisan folyamatosan tisztátalanná és a szertartásokra alkalmatlanná tette őket. Éppen ezért a pásztorok ki voltak zárva a Templomból és a zsinagógákból.

A Nyájnak Tornya”

Betlehem kapcsolata a pásztorokkal és juhok legeltetésével messzire nyúlik vissza. Jákob ősatya terelte itt a nyáját Jézus születése előtt csaknem 2000 évvel, és az 1Mózes 35:19-21 feljegyzi, hogy amikor Jákob felesége, Ráhel meghalt, „eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákob, Ráhel sírjának emlékoszlopa ez még ma is. Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen (Héder tornya – Károli és az angol fordítás szerint. A ford.) túl vert sátrat.”

Éder tornya, vagy Migdal Eder azt jelenti: „a nyáj tornya”, vagyis egy őrtorony volt, amelyet a nyájak védelmére építettek rablókkal és vadállatokkal szemben. A Misna „Shekelim” traktátusa elmondja, hogy a templomi áldozatokra szánt nyájakat legeltették ezen a vidéken. „Azkoból a nyájakból, amelyek Jeruzsálem és ’a nyáj tornya’ közötti területen találhatók, a hímek égőáldozatra valók, a nőstények pedig békeáldozatra. R[abbi] Jehuda mondja, hogy minden olyan hím állat, amely harminc nappal páska előtt (ott) található és alkalmas, azt az ünnepen kell használni.”

Mikeás könyvében az az igeszakasz, amely arról beszél, hogy Izráel uralkodója Betlehemben fog megszületni, a 4. rész nyolcadik versében ezt is kijelenti: „És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád, és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.” Ennek a próféciának az alapján, mely szerint visszatér az uralom Migdál Éderhez, a Jonátán Targum kijelentette, hogy a Nyáj Tornya lesz az a hely, ahol „a Messiás király kijelenti magát az idők végén.”

„…gyémánt havat hoznak…”?

Az a tény, hogy pásztorok voltak a mezőn amikor Jézus született, arra utal, hogy a születés hagyományos dátuma valószínűleg hibás.

Betlehem, a „Kenyér Háza”, amelyet gazdag mezőgazdasági területek vették körül, amelyeken gabona aratása után a nyájat legeltették, így termékenyítve meg a földet a következő évre.

Az ősi Izraelben általában a pásztorok éjszakára csupán kora tavasztól késő őszig tartották kint a mezőn a nyájaikat. Az árpát November végén vetették el, és Március vége és Április vége között aratták, közel a Páska ünnepéhez. A búzát október utolsó hete környékén vetették el, és Savuot/Pünkösd ünnepe környékén aratták le, május végén, június elején.

Lukács evangéliuma azt mondja, József és Mária egy népszámlálás miatt utaztak Betlehembe, amelyet Augusztusz császár rendelt el. Bár a császárok a birodalomban vasvesszővel uralkodtak, mindent megtettek azért, hogy alattvalóikkal szemben minden szükségtelen provokációt elkerüljenek. Így például mivel a zsidók szigorúan monoteisták voltak, felmentést kaptak az alól, hogy a császárnak tömjénezzenek. Valószínűtlen, hogy Augusztusz azzal keserítette volna az akkori Júdea lakosságát, hogy népszámlálást rendel el, amely a népesség nagy részét arra kényszerítené, hogy sáros és fagyos utakon tegyen meg nagy távolságokat. A Hermon hegy után az ország második legmagasabb pontja épp Jeruzsálem, ahol télen nem ritkán havazik, ahogyan azt a mellékelt kép is mutatja. Betlehem csupán néhány mérföldre van kelet felé, ahol szintén hideg szokott lenni. A legvalószínűbb, hogy a császár népszámlálása nyáron volt, József és Mária tehát valamikor Júliusban vagy Augusztusban érkezhetett.

A Lukács 2 szerint „…amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”. Az persze lehetséges volna, hogy Mária öt vagy hat hónappal később, valamikor Decemberben szült, de az a tény, hogy a pásztorok általában az ősz végéig tartották kint a mezőn a nyájaikat éjszakára, úgy tűnik, kizárja a késő decemberi időpontot. Eléggé elképzelhető, hogy – amint néhány hívő zsidó gondolja – a Messiás a lombsátrak ünnepén született, amely szeptember végére, október elejére esik.

„…Szegények királya lettél…”

A „Kenyér Háza” lett szülővárosa az „Élet Kenyerének” (János 6:35), és Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, csupán néhány mérföldre született attól a helytől, ahol a templomi áldozatra szánt bárányokat legeltették.

A városon kívül, közel Migdar Eder-hez, Isten dicsősége jelent meg azok számára, akik állandó tisztátalanságuk miatt nem léphettek be a templomba, arra a helyre, ahová Isten az Ő dicsőségét helyezte. Adonai, Izráel pásztora úgy határozott, hogy kijelenti a Messiás Királyt néhánynak az ország legmegvetettebbjei közül. Nekik, a pásztoroknak, megszületett a Megváltó, aki az Úr, a Messiás, a Dávid városában.

A születése körüli események jellemzőek voltak későbbi földi szolgálatára is. Jézus úgy mutatta be magát, mint a „jó pásztort”, aki összegyűjti Izráel házának elveszett juhait Atyjának aklába. Barátja azoknak, akiket a kegyesek lenéztek, meggyógyítja azokat, akik betegségeik miatt ki vannak zárva a templomból és Isten jelenlétéből, mint a leprások, vakok, bénák, vérzékeny nők. Asztalhoz ült és együtt evett a kiközösítettekkel, és az egyszerű emberekkel, akiket a vallási elit megvetett és elutasított.

Ma a Messiás saját népe, a zsidóság vitatható okokból ugyan, de a legtöbbet rágalmazott nép a világon. Az antiszemitizmus karjai behálózzák Európát és az arab világot. A „zsidók” felelősek „szeptember 11-ért”, a mostani gazdasági válságért. Bár Izrael állította fel Haitin az első kórházállomást a földrengés után, de csupán azért, hogy emberi szerveket gyűjtsön be. A „zsidó lobbi” manipulálja az USA-t, az Egyesült Királyságot külpolitikájukban, Izrael általában egy pária állam, és bojkottálnunk kellene az izraeli termékeket. De sorolhatnánk tovább. Hála Istennek, a Messiás üzenete még mindig a megvetetteknek és elutasítottaknak szól, ezért örömmel hirdethetjük ennek az általánosan megvetett népnek, hogy nekik született a Megváltó, aki Adonai Masiach, a Dávid városában!

Megjegyzés hozzáfűzése