Peszach



A Peszach Isten szabadításának ünnepe. Arra emlékezünk, hogy az Örökkévaló kihozta őseinket az Egyiptomi szolgaságból. Emlékezünk a csapásokra, csodákra, amelyek Egyiptomot érték, és amelyek a szabadulásunkig vezettek.

Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettek, jelek és csodák között. (5Mózes 26:7-8)

De emlékezünk az utolsó csapásra is, amelyen egy ártatlan báránynak kellett meghalnia, hogy minket a rettenetes csapás, az elsőszülöttek halála elkerüljön. Nem a származásunk, vagy társadalmi helyzetünk, vagy a minket ért igazságtalanságok sora igazolt minket, egyedül a vér, amely az ajtófélfáinkat jelölte.

Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr. De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek (2Móz 12:12-14)

Épp ezért emlékezünk és gyászolunk Egyiptom elsőszülöttei miatt is, akik fölött nem őrködött a peszachi bárány vére.

A Peszach ünnepét erre az éjszakára emlékezve egy „széder vacsorával” kezdjük, amelyen fölelevenítjük a történetet, és elrendelt jelképes ételekkel, énekekkel, történetekkel, imádságokkal valljuk meg, hogy az Örökkévaló a mi szabadítónk.

A mi széder vacsoráink kihagyhatatlan része, hogy megemlékezzünk Jesuáról, a Messiásról is, aki a mi tökéletes peszachi bárányunk. Ő egy ilyen széder vacsorát követően adta oda az életét, halt meg egy kereszten, gonosz emberek keze által, hogy magára vegye bűneinket, és engesztelést szerezzen az Örökkévaló előtt. Az első zsenge bemutatásának napján azonban sírja már üres volt, mert feltámadt a halálból, ezzel bizonyítva, hogy engesztelése örök időkre érvényes.

Hisszük, hogy a peszachi bárány, és az Egyiptomi szabadítás története nagyszerű előképe Jesua szabadító tettének.

A széder vacsorával kezdődnek a kovásztalan kenyerek napjai. A zsidóság hagyományosan csak „mácát”, azaz ellenőrzötten kovásztalanul sütött kenyeret (pászka néven is ismerhetjük) ehet. Minden más tésztaféle tiltott.

Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; (2Móz 2:18-19)

Ezek a napok arra emlékeztetnek minket, hogy aki a bárány vére által megmenekült, az az életét igyekszik megtisztítani minden régi bűntől. Nem a büntetéstől való fenyegetés, hanem a szabadítás öröme végzi ezt a megtisztítást, ezért nem az engesztelés feltétele, hanem következménye.

Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. (1Kor 5:7-8)